Szösszenet egy kicsit messzebbről

A kollégiumi élet csodái közé tartozik az, amikor hallom a folyosón munkálkodó takarítónőket kora reggel, ahogy egymást szólítják a kolesz két emelete között:

-Marikám, nálad van a felmosó?

-Igen, dobom! –hangzik el, majd zsibbadtságom ködén át próbálom a fejemre húzni a takarót azelőtt, hogy hallanám a becsapódást.

Későn. A felmosó addigra megérkezett egy szinttel feljebbről, hál’ istennek meg is köszönik ezt Marikának, jó hangosan. Biztos vagyok benne, hogy bosszúból csinálják ezt, amiért utánunk vakarásszák a retket a folyosókról, vécékből, zuhanyzókból.

A másik ilyen csoda imádott szomszédunk, Károly rendszeres –és váratlan- felbukkanása a nap különféle időpontjaiban, kopogás nélkül, persze. Látogatásaikor általában elvisz valamit, amikor azt hisszük, hogy nem, akkor is, csak nem szólt róla. Legutóbbi érkezésekor a következő párbeszéd zajlott le:

-Van majonézetek… vagy valami?

-Hűtő. –hangzik szobatársam lényegre törő válasza, miközben fel sem pillant a laptopjából.

Hűtő nyílik, Kari el. Pár pillanat szünet következik, mire szobatársam észreveszi:

-Te, én rosszul láttam vagy tényleg a ketchupot vitte el? –néz rám, látszólag nem érti a szituációt.

-Nem…  csak végül a „vagy valami” mellett döntött.

Ekkor láttuk a ketchupot utoljára –mondhatnám, ha nem dobta volna át az elhasználása után pofátlanul az erkélyünkön levő dobozba a Kari.

Raaaaaajta!

Kistesó & nagytesó ....anya & egyetemista ..... vörösboroskóla & bormaca ..... lovas & ma már csak szemlélő .....

...meglátjuk milyen lesz

Most éppen ihletet keresek a gyerekszobához. Volt a fejemben egy nagyon jó gondolat, de az csak "csaklányos" szobára való ötlet. Most pedig közös szobába kellene elhelyezni két nagyobbacska kislányt és majd egy pöttöm fiúcskát. Ebből az alkalomból regisztráltam is a Pinteresten, hátha szembe jön valami, ami majd elindít egy jó csapásvonalon....
A mai reggel sokkoló volt egyébként anyai szempontból, mivel a nagyobbik, aki már másfél éve jár oviba, de sírva még nem kellett otthagyni/belöködni a csoportba. Na, ma igen. Ez eléggé megviselt, nem tudom mihez kezdjek most vele.
De a blog létrehozásával eltelt az alvásidő, Lassan ébred a másik két kicsi, úgyhogy mennem kell.