Tökre összeszedetlen semmiértelme bejegyzés a lépcsőház aljában található bisztróból

Boldog lennék, ha glutz nem csak néha írna a blogba, az utolsó írásait mindig megkönnyeztem. Írhatnál valami vicceset, annyi szép pillanatod van a gyurmakuktákkal! 

Sok változás következett be az életemben, aminek viszont Limonádém továbbra is rendíthetetlenül része, csupán egy kicsivel messzebbről. Egy újabb csavar következtében azonban közelebb kényszerülök hozni Őt magamhoz. Tulajdonképpen a kényszer szó nem a legmegfelelőbb, öröm ez, de anyagilag talán jobban meg fog viselni. Éppen az önéletrajzom fabrikálását hagytam félbe ezért a bejegyzésért –mekkora áldozat! Újra szeretnék pultozni, úgy látom, abban találtam meg a diákmunka piedesztálját. Meg kell környékeznem a Tanulmányiosztályos nénit, hogy mi (volt) a szakdolgozat téma leadási határideje. Késve kezdtem meg a félévet, ami olyan problémákat okozott, amikre nem is számítottam. 

Jelenleg egy bisztróban lapítok a kólámmal, ebédidő van, a kóla vagy fél órája elfogyott, de nem jött senki megkérdezni, kérek-e valamit még, talán az a szerencsém, hogy kezd megtelni a bisztró és ez lefoglalja a pincéreket. Muhaha! 

Ha már ilyen To Do List-té alakult ez a bejegyzés, akkor folytatom:

Fel kell hívnom a céget, amin keresztül a gyárban dolgoztam korábban egy pár hetet –mennyire gyűlöltem, atyavilág-, mert még mindig nem utalták el a fizetésem. Kedves glutz, szerencsére Neked amúgy van hozzájuk egy teljesen jó kapcsolatod, alkalomadtán ráállíthatnád a témára Őt is. Utáltam, hogy lekezelően beszéltek velem, bármennyire is szolgamunkának tartja a köznyelv a vendéglátást, milliószor jobban szeretem csinálni.

Lovasnak lenni

Van, hogy az ember azt hiszi lezárult egy korszak. Aztán van, hogy rájön, hogy valamit nem lehet lezárni. Mert az ÖRÖKRE ott marad, mindig ott lesz és soha senki nem tudja elvenni vagy kitörölni, mert az ott VAN.
Így van ez a lóval is, meg az alkoholizmussal is. Valójában persze lehet, hogy ez egyszerűen csak a függőség...
Állítólag, ha valaki alkoholista az mindig is az marad. Így lehet ez akkor is, ha valaki lovas. Ha olyan társaságban vagy, ahol rajtad kívül senkit nem érdekel, akkor nincs ott a vágy, azt hiszed már nem is érdekel. De aztán, ha egyszer csak belecsöppensz olyan szerencsések közé, akiknek ez tölti ki a mindennapjait. Nos, akkor rájössz, hogy semmit nem ért lelked bugyrainak bezárása, mert feltör elemi erővel, hogy majd beleszakadsz annyira hiányzik, meg hogy miért kell ennek így történnie?! MIÉRT?!
A ló már jó helyen van, van ugyanis valaki, aki szerelmes belé. Ez megnyugtató. Részben.
Nekem meg csak ömlenek a könnyeim mikor senki sem látja annyira fáj ez az egész. Olyan összetett, annyira bonyolult és hihetetlenül nehéz. Vártam, hogy eljussunk ide, de semmivel nem lett könnyebb. Sajnos. Nem tudom meggyászolni, mert nincs vége. Érzem, hogy ezt nem lehet lezárni. Nem tudom.
Megyek főzők egy gyurmalevest, annak most hárman is örülnek. Ez is fontos és ennek van itt az ideje most. Aztán egyszer később eljön az idő, mikor másnak lesz itt az ideje.... Egyszer.... Remélem....

Viszlát Aliz! <3