Születésnapokon átívelő elkenő

Elmondjam én hogyan látom?

Úgy látom, hogy nem érdekel.

Hogy nem ér meg neked semennyi időt.

Sőt, inkább terhes a puszta létezése is.

Az meg, hogy áldozatot hozhatnál érte?! Az teljességgel elképzelhetetlen.

Nem baj, egyenlőre. Csak aztán nehogy túl későn bánd meg az egészet, amikor már nem lesz lehetőség sajnálkozni, meg bocsánatot kérni. Törni a fejed, hogy lehetne javítani.

Hidd el kifizetődő lenne egy kis törődés. Még, ha most csak kötelességből menne is nem őszintén, mélyen, szívből, igazán.

Mert mindentől megvédhet, mindig oltalmaz, menedéket nyújt. Támogat.

Igen, néha bántónak tűnhet. De az meg csakis jó szándékból, segíteni akarásból van. Nem támadásból, ahogyan hiszed.

Nézz magadba!Te is ilyen vagy. Pontosan ilyen. Bármennyire is próbálod, levetni, ellökni, taszítani. Mindig rá kell jönnöd, hogy nem változol. Nem lehetsz más.

Hiszen te is ugyanahhoz a CSALÁDhoz tartozol!

Letűnt barátságok nyomában

Van egy volt barátnőm. Azért csak volt, mert egyszer szakítottunk. Azóta nem tudok rá úgy gondolni, hogy még  mindig a barátnőm. Egyszer tettünk egy próbát a békülésre. Igazi hatalmas, nagyon könnyes békülés volt, óriási katarzis, benne volt minden, ami addig felgyülemlett, egymás hiánya, rég elfeledett mindenfélék....... Jó volt, de aztán utána nem lett már olyan, mint volt. Pedig akkor, mikor jóban voltunk akkor iszonyatosan közel éreztem magamhoz, tényleg azt gondoltam, hogy ennyire közel még soha egyetlen barát nem volt. Lelki társ. Talán nem is volt és azóta sem. Nagyon sokat röhögtünk együtt. Sírtunk is. Nem csak a röhögésektől. Rengeteg vicces dolgot csináltunk együtt. Meg kedveseket is. Fontos volt a másik.

Aztán egyszer csak kifordult a világ a négy sarkából, olyan dolgok hangzottak el, amiket nem hiszem, hogy bárki is komolyan gondolt. Vélt és talán valós sérelmek barátságról, áldozatokról, fel nem hánytorgatott szívességekről, amik talán mégsem kellettek volna. Fura volt a vége, az utolsó pár hét, volt benne egy fura szülinap is, az enyém. A szülinapjaim mondjuk sok szempontból meghatározzák a barátságaimat. Valahogy akkor mindig összegzek. Az elmúlt évet, hogy kik voltak benne, mi is történt addig. Az előző szülinap óta kik jöttek az életembe, kik azok, akik esetleg mentek. Hiányoznak-e.

Így ért véget egy fontosnak hitt barátság egy munkahelyi kávézóasztalnál.

Most, hogy mindketten anyák vagyunk újra van közös az életünkben. Megkerestem. Külföldön van. Amióta megkerestem sokat írunk egymásnak. Persze ez sem olyan már, de hogy is lehetne, hiszen annyi év eltelt már. Nem tudom neki vajon mit jelenthetnek ezek a virtuális beszélgetések.