2015. március 10., kedd

Születésnapokon átívelő elkenő

Elmondjam én hogyan látom?
Úgy látom, hogy nem érdekel.
Hogy nem ér meg neked semennyi időt.
Sőt, inkább terhes a puszta létezése is.
Az meg, hogy áldozatot hozhatnál érte?! Az teljességgel elképzelhetetlen.
Nem baj, egyenlőre. Csak aztán nehogy túl későn bánd meg az egészet, amikor már nem lesz lehetőség sajnálkozni, meg bocsánatot kérni. Törni a fejed, hogy lehetne javítani.
Hidd el kifizetődő lenne egy kis törődés. Még, ha most csak kötelességből menne is nem őszintén, mélyen, szívből, igazán.
Mert mindentől megvédhet, mindig oltalmaz, menedéket nyújt. Támogat.
Igen, néha bántónak tűnhet. De az meg csakis jó szándékból, segíteni akarásból van. Nem támadásból, ahogyan hiszed.
Nézz magadba!Te is ilyen vagy. Pontosan ilyen. Bármennyire is próbálod, levetni, ellökni, taszítani. Mindig rá kell jönnöd, hogy nem változol. Nem lehetsz más.
Hiszen te is ugyanahhoz a CSALÁDhoz tartozol!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése